kedd, 2012 december 25 11:22 Postolta: Lukino Hozzászólások: 0

Hetedik rész

Antonini hétfőn ment is az első órára, azonban közben megbánta, mert unalmasnak tartotta, ráadásul az oktató ilyen viccesen beszélt és elkezdett rajta nevetni. Az öreg rászólt.

-Mi olyan mulatságos, fiatalember?

-Semmi, már abbahagytam!

-Tudja, ez itt nem középiskola! Itt nem kamaszok vannak! 30 évesen már megtanulhatott volna viselkedni.

Antonini kikelt magából.

-Miért beszél velem így?

-Egyszercsak elkezd nevetni, miközben tartom az órát? Ez nem játszótér! Otthon játsszon a gyerekeivel, gondolom még kicsik! Most viszont folytatnám és nem szeretném, ha bárki is belenevetne az órámba! Ennyivel megtisztelhetnének, főleg a fiatalabbak, hisz már 76 éves vagyok.

Az oktató sem volt angol. Francia állampolgár volt, de magyar, azonban előbb tartotta magát még osztráknak is, mint magyarnak. Imádta az osztrákokat, de a németeket is. Ezek mellett milliomos és nagyra tartja magát, azt gondolja magáról, hogy ő nagyon bölcs és mindent tud. Ráadásul a beszéde is röhejes volt, de nem vette magát észre.

-Bocsánatot kérek, többé nem fordul elő!

Antonini elszégyelte magát.

-Semmi gond, akkor folytatom!

Mikor a feléhez érte, akkor következett a szünet, ekkor az oktató elment a dolgára, de bárki elmehetett, ahová csak akart, de időre vissza kellett érni. Néhányan el is mentek, de voltak olyanok is, akik ott maradtak. Antonini maradt, nem ismert még senkit. Senki nem szólt hozzá, inkább csak hallgatta, hogy a többiek miről beszélgetnek. Az egyik csoport elkezdett a hatvanas-hetvenes évekről beszélni, nosztalgiáztak, hogy mik voltak akkor. Ehhez nem tudott hozzászólni, mert meg sem született még akkor. A másik csoport meg arról beszél, hogy amikor ők katonák voltak, mi történt velük akkor. Ez sem az ő témája volt, mert az ő korosztályának már nem nagyon volt ilyen. Inkább csöndben maradt, nem érezte jól magát, ez nem az ő társasága, alig várta, hogy elmehessen innen. Szünet után az oktató visszajött, majd mikor vége lett, mindenki elment. Antonini hazament, majd beült egy luxusétterembe, azt akarta, hogy észrevegyék. Ott volt a jó pasi is, ő egy modell csajjal ebédelt. Antonini folyamatosan őket nézte, ezért jó pasi beszólt neki.

-Mi van? Mit bámulsz? Nem tudsz felszedni magadnak egy jó csajt és irigykedsz?

Antonini nem szólt vissza neki, inkább nem nézett többé oda. Jó pasi és a csaj beszélgettek.

-Nahát! Most hirtelen nem bámul minket! Hatásos volt, amit mondtam neki!

-Pedig olyan jóképű!

Egy szőke szilikon mellű nő volt. Jó pasi ideges lett, amiért ezt mondta.

-Mi az, hogy jóképű?

-Úgy, ahogy mondom!

A csaj felállt, majd odasétált Antoninihez.

-Biztos, hogy milliomos!

-Én is az vagyok, oda ne menj hozzá!

De faképnél hagyta jó pasit, az meg ott bosszankodott magában, ilyen még nem történt vele, mindig az ellenkezője volt, hogy a csajok hagyták ott miatta a pasijukat, most átérezte az ő helyzetüket, megtudta mit is érezhettek azok a férfiak.

-Szia!

Köszönt neki a csaj, Antonini nem is számított erre, zavarba jött.

-Szia!

Folyamatosan az orrához nyúlt, főleg olyankor szokta, amikorr zavarban van, de amúgy is, ez ösztönből jön neki.

-Leülhetek melléd?

-Ha akarsz!

-Meghívsz egy ebádre?

-Hát persze!

Odahívta a pincért, a csaj rendelt. Nem sokára hozták is, közben meg a jó pasi lelépett. Antonini a csajjal ebédelt, egyáltalán nem tetszett neki, de nem akarta elküldeni.

-Eljössz ma velem bulizni? Olyan jó lenne veled mutatkozni!

-Ha akarod!

Igazából semmi kedve nem volt vele elmenni. Megbeszélték mikor és hol találkoznak, meg telefonszámot is cseréltek.

-Majd találkozunk!

Ebéd után elhagyták az éttermet, Antonini örült, hogy megszabadult a csajtól, csak az estét nem nem várta, mert akkor megint vele kell lennie. Tartotta a szavát, elment a megbeszélt helyre. A csaj már ott várt rá.

-Szia, már azt hittem nem is jössz!

-Én tartom a szavam!

-Akkor jó!

A csaj döntötte el hová menjenek, egy vad buliban kötöttek  ki, ahol senkinek nem volt gátlása és a többsége meg halál részeg volt. Antonininek nem tetszett ez a hely.

-Nem akarsz máshová menni?

Üvöltözni kellett a hangos zene miatt, tiszta cigi füst volt az egész helység.

-Ez a kedvenc helyem, érezzük jól magunkat!

A csaj elment inni és táncolni, fogott magának egy másik pasit, Antonini meg csak nézte.

-Bocsi, utána visszajövök hozzád! Várj meg!

Antonini inkább azonnal lelépett, nem bírta ezt tovább, és a csajt se.

-Végre megszabadultam tőle.

De nem volt sokáig nyugalomban, ugyanis 10 perc múlva elkezdett csörögni a telefonja, ki más lett volna, így azonnal kinyomta, majd küldött neki egy SMS-t: „Kopj le rólam, hallani sem akarok felőled, te könnyűvérű nőcske”

A csaj csak nézte, nem is érdekelte annyira, hiszen annyi férfi van a világon.

Szerdán délután megint be kellett mennie az oktatásra, most gyakorlat lesz, tehát reménykedett benne, hogy most nem lesz olyan unalmas. A teremben várták az oktatót, meg is jött időre. Precíznek képzelte magát.

-Na, pontos voltam?

Kérdezte nagyon büszkén, mindenki azt mondta, hogy igen.

-Milyen precíz vagyok!

Antonini nem bírta a stílusát.

-Ma gyakorlat lesz, tehát ki is próbáljuk azokat, amiket eddig tanultunk. Most gyakorolunk, hogyan kell viselkedni egy hölggyel.

Hatvan év körüli öregasszonyok jöttek be. Ezek nagyon pletykásak voltak. Az oktató ezt mondta nekik.

-Hölgyeim! Válasszanak maguknak egy úriembert!

Mindenki Antoninit akarta, ezért össze is vesztek.

-Engem választ majd!

-Dehogyis, mert engem!

Szegény Antoninit nagyon szétszedték az öregasszonyok. Ő nem szólt semmit, mert tehetetlen volt és ilyenkor zavarban is volt, mint mindig. Ilyenkor folyamatosan az orrához nyúlt. Az oktató már nem bírta ezt nézni.

-Elég legyen ebből! Mindenkinek egy partner jut, hölgyeim! Ha nem tudnak megegyezni, akkor majd én kiosztom!

Otthon edzésen is hiányolták Antoninit, Allegri De Scigliot kérdezte meg.

-Luca Antoniniről nem tudsz semmit sem?

-Csak azt tudom, hogy elment minden szó nélkül, senkinek se szólt semmit!

-Pedig direkt meg lett neki mondva, hogy meg kell várnia a januárt.

-Jó, én erről nem tehetek!

-Majd kap a fejére, ha vissza jön.

Otthon Nyár utáló Nesta szobájában kutatott, hátha talál valamit, amiből esetleg megtudhatja hová ment Antonini. Meg találta a búcsú levelet a fiók mélyén, de ebből nem sok mindent tudott meg, így hát visszatette a helyére. Már csak Nesta telefonjában kéne kutatni, hátha már el van mentve neki az új száma. Na, majd később.

A tanfolyamon meg ez történt addig:

Az oktató ezt mondta Antonininek.

-Maga üljön le oda egy kicsit!

Le ült, majd el is kezdték a gyakorlást. Szegény Antonini meg csak nézte, nem szólt neki az oktató, hogy jöjjön, miközben az egyik asszonynak nem volt párja. Azonban most elhatározta, hogy nem lesz olyan kis félénk, tehát mindenképpen szólnia kell, ha nem akar egésznap csendesen ott ülni.

-Bocsánat, de engem elfelejtett!

Akkor kapott észbe az öreg.

-Jaj, ne haragudjon! Teljesen el vagyok foglalva! Na,akkor jöjjön,itt a partnere!

Oda is sétált az asszonyhoz.

-Szép napot!

-Szia!

Iszonyat nyávogósan mondta, ráadásul agyon volt sminkelve és azt képzelte magáról, hogy fiatal, úgy is öltözködött. Antonininek elment tőle a kedve, de az asszony örült a fiúnak.

-Akkor az első feladat az lesz, hogy amikor belépünk egy étterembe, mit kell tennünk.

-Oké!

Mentek az ajtó felé, közben az oktató mondta hogyan csinálják.

-A hölgyet előre kell engedni, ki kell neki nyitni az ajtót, és megvárni, hogy átlépje a küszöböt. Utána becsukni az ajtót, majd megkeresni a megfelelő asztalt. Ha ez megvolt, akkor kitolni a széket a hölgy számára és megvárni, amíg leül. Utána foglalhatunk csak helyet.

Közben csinálták is.

-Majd fizetésnél természetesen mi fizetjük a számlát, mert nekünk kell meghívni a hölgyet! Ezt sokszor gyakorolják el.

Egy darabig mindenki csinálta. Addig az asszony így szólt Antoninihez.

-Hány éves vagy?

-Harminc.

-Nem akarod megkérni a kezemet és feleségül venni?

Antonini csak nézett, inkább a halált választaná.

-Inkább folytassuk.

-Nagyon jó feleség voltam! Neked is az lennék! Két éve vagyok özvegy. Szerinted hány éves vagyok?

-Nem tudom.

-Tippelj.

-Kétszer annyi, mint én.

-Már közelebb vagyok a hetvenhez, már 68 vagyok. Ugye, hogy nem nézek ki annyinak.

-Hát nem.

Akkor is egy nagy banyának tartotta.

-Tudod hány éves a lányom?

-Nem.

-Tippelj!

-Negyven?

-Negyvenöt. Na mit szólsz ehhez?

-Csodálatos.

-Nem akarod, hogy a feleséged legyek?

-Nem, mert a lányod is öregebb nálam.

-De büszkélkedni akarok, hogy nekem milyen fiatal férjem van!

Összevissza nyávogott, már nem lehetett elviselni.

-De az nevetséges lenne, a lányod is kinevetne minket.

-Inkább büszke lenne rám.

-Mindenki rajtam röhögne, különben sem ismerlek!

-Majd megismerjük egymást, hívj randira!

-Majd meglátjuk!

Tovább

csütörtök, 2012 december 13 16:23 Postolta: Lukino Hozzászólások: 0

Hatodik rész

Eltelt néhány nap. Mániás ember nem bírt magával, ezt mondta Nyár utálónak.

-Augusztusban születtél!

-Mi bajod van?

-Jól hallottad! Augusztusban születtél!

-Anyád született akkor, engem ilyenekkel ne zaklass!

-Miért kell letagadni!

-Azt a zaklatott Antoninit nyaggasd ezzel!

-Akarsz vele kötekedni?

-Az neked a kötekedés, hogy azt mondod neki, hogy augusztusban született?

-Igen. Majd meglátod! Jössz vagy nem!

-Menj egyedül, ilyenekhez nincs kedvem.

Mániás ember odament hozzá.

-Augusztusban születtél.

-Nekem mondod?

-Nem, a falnak!

-Jólvan, és akkor mi van?

-Ez tény! Próbáld tagadni!

-Nem tagadom, de hagyjál már!

-Oroszlán a horoszkópod!

-Igen az, és?

-Az vicces!

-Szerintem meg az ikrek az.

-Miért vágattad le a hajadat, így úgy nézel ki, mint egy disznó.

-Mert hajpántosnak hívtatok és meguntam.

-Miattunk mentél fodrászhoz?

-Nem, hanem mert untam azt a hosszú hajat. Folyton belement a szemembe, a számba és nagyon zavart.

-Te bolond vagy!

-Vagy te és kopj le rólam!

Eltelt egy hónap, december elején Antonini felépült a sérüléséből, közben meg is borotválkozott, amiért Nyár utáló gratulált neki,

-Micsoda meglepetés! Gratulálok! Luca Antonini végre megszabadult a csöves jellegű arcszőrzetétől!

-Azt hiszed érdekelsz? Már megváltoztam, innentől kezdve új ember vagyok! Már nem vagyok az a kis nyápicka, aki előtte voltam, ennek is köszönhető a stílusváltás.

Nyár utáló kinevette.

-Stílus? Neked volt olyanod? Csak annyi történt, hogy levágattad a hajpéntos hajadat, amiért kicsúfoltunk. Nekünk akartál megfelelni.

-Dehogyis, te idióta! Már más ember vagyok, a régi énemet felejtsétek el, mert az már nem én vagyok! Megerősödtem a sok bántástól.

Nyár utáló ezt sem bírta ki nevetés nélkül.

-Nem értem mi olyan vicces van ezen!

-Hogy olyan vicceseket mondasz, hogy már nem bírom.

-Ha neked ez vicces! De majd meglátod.

-Oké, majd meglátom!

Aztán nem sokkal később Antonini elkezdett bőröndbe csomagolni. Nesta észrevette.

-Te hová mész?

-Elmegyek innen és új életet kezdek.

-Nem mehetsz csak úgy el! Neked itt van a helyed, a csapatod is itt van. Legalább akkor szólj nekik!

-Minek? Úgysem engednek el, és mindig megaláznak.

-De akkor is szólnod kell! Olyan nincs, hogy nem mész be!

-Leszarom! Már nem leszek az a kis nyápicka és az a kis beszari, aki voltam! Már új ember vagyok, aki szarik bele mindenbe. Nem fog megesni a szívem semmin sem.

-Fejezd ezt most be! Nem teheted ezt!

-De így csak bántanak! Meglátod, ha megváltozom, akkor senki sem fog bántani és megalázni! Ezért akarok új életet kezdeni. Senki sem tarthat vissza, még te sem!

-Be sem mész edzésre?

-Minek? Úgysem játszhatok, akkor inkább felmondok! Ma még elmegyek, hogy elmondjam nem jövök többé.

-Te tudod, de úgysem engednek el.

-Nem érdekel engem!

Délután mentek is edzésre, Antonini kijelentette, hogy nem jön többé. Allegri kiborult rá.

-Mi az, hogy nem jössz többé?

-Nem vagyok hajlandó elviselni a megaláztatásokat!

-Felőlem eltakarodhatsz, nekem nem fogsz hiányozni.

Majd a többiek is közbeszóltak.

-Senkinek sem fogsz hiányozni, menj csak nyugodtan! De ahhoz meg kell várnod a januárt, hogy másik csapatba mehess!

-Ki mondta, hogy másik csapatba akarok menni?

-Akkor mit akarsz csinálni?

-Elmenni innen messzire, új életet kezdeni!

-Nem fogsz már focizni?

-Nem.

-Akkor mit fogsz csinálni az új helyeden!

-Még nem tudom! Lehet utazgatni fogok, dolgozni nem kell, mert van pénzem.

-Jó akkor menjél lopni a napot! Az való neked!

Végül nem engedték el, meg kellett várnia a januárt, de őt nem érdekelte, másnap hajnalban le is lépett, nem szólt senkinek. Csak Nestának írt egy búcsú levelet.

„Elmentem új életet kezdeni! Megváltoztatom a számomat, hogy azok a marhák ne érhessenek el! Fel foglak hívni, csak ha nem mondod el senkinek, hogy beszélsz velem! Mondd mindenkinek, hogy nem tudsz rólam semmit, ezt a levelet is tedd el, nem tudhat róla senki. Téged sajnáltalak itt hagyni, mert te mindig rendes voltál velem, a csapatban is. Mindent köszönök, de új életet kezdek és a régi énemet el kell felejteni, új ember lettem! Megerősödtem a sok bántástól.”

Antonini útnak indult. Egyenlőre Londonba ment, onnan majd meglátja mi lesz. Lehet majd tovább megy, lehet, hogy marad, ha jól érzi magát. Mikor megérkezett, akkor elment a szállodába aludni, mert már este volt. Az éjszaka folyamán elhatározta, hogy egy nagy gazdag úrnak fogja magát kiadni, így legalább tisztelni fogják és nem alázzák meg, ahogyan eddig tették vele.

Közben Milánóban a többiek hiányolták Antoninit a reggelinél.

-Na mi van azzal a kis nyári arccal? Nem jön reggelizni?

Nyár utáló kérdezte meg, egyedül a Nesta tudta, hogy elment, de ő nem szólt semmit. Olasz utáló megnézte a szobájában, de nem volt ott, még a cuccai sem. Majd közölte a többiekkel.

-Halljátok! Ez elköltözött! Nincsenek itt a cuccai sem!

-Szerintem a Nesta tud róla valamit, hisz olyan jó barátok, neki biztos elmondta.

-Nem mondott nekem semmit, nem tudok róla semmit.

-Mit kell hazudni? Biztos megkért rá, hogy ne mondj nekünk semmit, de te tudod, hogy hol van.

-Nem tudok róla semmit, nekem sem szólt, higyjétek el!

Megpróbálták felhívni, de ki volt kapcsolva.

-Biztos új száma van, nehogy el tudjuk érni. Nesta biztosan tudja azt is.

-De nem tudok róla semmit! Fogjátok már fel!

Nyár utáló ezt mondta.

-Tegnap azt mondta, hogy totálisan megváltozott és megerősödött a sok bántástól, nem gondoltam komolyan, de ezek szerint tényleg új életet kezdett, de csak az Isten, meg persze a Nesta tudja, hogy hol.

-Mondom, hogy nem tudom, de azt gondoltok, amit akartok!

-Úgy is kihúzzuk belőled! Nem vitatkozunk most veled!

Londonban másnap reggel Antonini elhagyta a szállodát, majd kibérelt magának egy luxus villát. Ez az első lépése a változásnak. Elment vásárolni márkás ruhákat, ekkor egy hirdetésben meglátta, hogy indul egy olyan tanfolyam, hogy hogyan legyél angol úriember. Ide főleg külföldiek szoktak beiratkozni és igazából az illemet tanítja meg. Elment beiratkozni.

-Jó napot! Szeretnék beiratkozni erre a tanfolyamra. Igazából ennek mi értelme van?

-Hát az, hogy megtanulja, hogyan kell úriember módjára viselkedni! Ha a héten iratkozik be, akkor kedvezményt kap, annyi százalékot, ahány éves.

-Be szeretnék iratkozni, 30 éves vagyok.

-Jó, akkor töltse ki ezt a lapot.

A kezébe nyomott egyet, Antonini leült kitölteni, majd visszavitte.

-Köszönöm! Holnapra vissza kell jönnie reggel 10-re, akkor lesz a megbeszélés és a válogatás.

-Oké, itt leszek.

-Majd fizetni is holnap kell, számlát állítunk ki róla, persze a 30 százalékot levesszük az árából.

Antonini elment, bérelt magának egy luxus járgányt, mert egy gazdag úr nem járhat busszal. Mindenkinek azt kell hinnie, hogy ez a saját tulajdona és, hogy egy sikeres üzletember. Megvenni nem akarta, mert bármikor továbbmehet, ha nem jönnek össze a dolgok. A bérlése sem volt valami olcsó, az átlagember nem tudta volna megfizetni.

Másnap elment a megbeszélésre, ahol leginkább idősebb emberek voltak, rajta kívül a legfiatalabb az 49 éves volt és a legöregebb meg 71. Az oktató meg 76 éves volt, ő tartotta a megbeszélést.

-Üdvözlök mindenkit, aki rászánta magát és beiratkozott erre a tanfolyamra. Ez egy három hónapos tanfolyam, heti háromszori délutáni és délelőtti elfoglaltsággal. Ezért is kértük a lapon, hogy jelöljék mikor érnek rá és az alapján készítjük majd el a csoportokat. Itt megtanulhatják hogyan kell úriember módjára viselkedni, amit inkább a középkorú, illetve idősebb korosztály vesz igénybe, de néha előfordulnak 40 év alatti fiatalok is. Majd úgy is megismerem Önöket közelebbről.

A megbeszélés után kiosztották az időpontokat és a csoportokat. Antonininek hétfő, szerda, pénteken kellett menni,hétfőn és pénteken délelőtt, szerdán meg délután. Délelőtti időpont az reggel 9-től délután 1-ig tarttott, a délutáni meg délután 3-tól este 7-ig. A felénél volt egy 20 perces szünet. Egy csoportba körülbelül 25 ember került.

Eltelt 2 nap és hétfőn Antonininek már mennie is kellett, még nem ismert senkit a városban, de itt majd megismerkedik a többiekkel. Az ő csoportjában rajta kívül a legfiatalabb 52 éves, a legidősebb meg 67. Hamarosan jött az oktató.

-Jó reggelt mindenkinek! Kezdődjön az első óra! Vegyék elő a füzetüket. A képzés úgy fog kinézni, hogy hétfőn és pénteken elmélet, szerdán gyakorlat lesz. Minden hónap végén lesz egy vizsga a tananyagból, amiket a hónapban vettünk, majd a harmadik hónap végén az egész három hónapos anyagból lesz vizsga, ekkor megkapják a papírt. Most ismerkedjünk meg, mutatkozzanak be, mondják az életkort is és, hogy ki honnan jött. Kezdjük balról.

Antonini ült ott.

-Luca Antonini vagyok, 30 éves és olasz.

És így sorba mindenki bemutatkozott, volt itt mindenféle pl német, osztrák, spanyol, orosz, amerikai, brazik stb

-Az első óra anyaga az úriemberek története lesz, hogy milyen voltak az elmúlt századokban az úriember, meg persze, hogy milyenek voltak a viselkedési szokások. Először lediktálom, amit a füzetbe kell írni, utána mesélek róla, hogy megértsék.

Ott volt a Benny Anderson is, pont Antonini mellett ült. Már megbánta, hogy beiratkozott erre a hülyeségre, nagyon unalmas volt az óra, főleg ahogy az öreg előadta a vicces beszédével. Röhögnie is kellett rajta, ki is tört belőle. Az oktató rászólt.

-Min mulat olyan jól, fiatalember?

-Semmin! Mindegy!

-Tudja, ez itt nem középiskola! Itt nem kamaszok vannak! 30 évesen megtanulhatott volna viselkedni!

Tovább

péntek, 2012 november 2 19:24 Postolta: Lukino Hozzászólások: 0

Ötödik rész

Antonini és Nesta sétáltak, miközben Rómáról beszélgettek. Nyár utáló követte őket, majd oda is ment hozzájuk és ezt mondta:

-Most őt fárasztod Rómával? Mindenkit kiakasztottál már vele! Csak azért hallgatja meg ezt a marhaságot, mert mindenki utálja őt és örül neki, ha valaki foglalkozik vele.

-Ez nincs így! Nincs olyan ember, akit az egész világ utál, ebben biztos vagyok! Ha úgy gondolja, bármelyik pillanatban elmehet, és új életet kezdhet. Ott biztos, hogy nem fogják utálni, mert viselkedni azt tud, veletek ellentétben.

-Jó, akkor úgy mondom, hogy a jelenlegi környezetében csak egy ember van, aki foglalkozik vele és az te vagy, aki kétségek nélkül nem 100-as.

-Szóval én nem vagyok 100-as? Kinek van nyár utáló klubja, és ki is utálja azt a gyönyörű évszakot és a mocskos telet szereti?

-Te se vagy normális, mert szerelmes vagy egy városba! De én nem vitatkozom ilyen elmebajosokkal! Ja, és tiszta szar a hajatok!

-A tied sem jobb.

-Az enyém legalább rövid, és nem hordok hajpántot.

Nesta ezt mondta.

-Én már leszoktam róla!

-De az Antonini nem, ő felveszi a meccsekre a hajpántot.

-Mert a szemembe lóg, és ne te mondd meg, hogy mit vegyek fel és mit ne!

-Eléggé gagyi hajad van még hajpánt nélkül is! És miért nem borotválkozol meg, úgy nézel mi ki, mint egy csöves!

-Mert a szakállam szerencsét hoz!

-Te tényleg beteg vagy, inkább szerencsétlenséget okozott eddig.

-Ne szólj már bele a dolgaimba!

Eltelt egy óra, Antonini és Nesta hazajöttek. A klubban megbeszélték, hogy most Antonini haját fogják kritizálni. Nem sokkal később be is szóltak neki.

-Mi van, te hajpántos? Emlékszel, amikor fejbe rúgtak az egyik meccsen és a kis hajpántodat kerested a fűben?

Valóban volt ilyen, nem is egyszer, de Antonini letagadta.

-Ez baromság! Most találtad ki.

-Aha persze! Több csapattársad is mondta!

-De csak a hülyék, azokra ne hallgassál!

-Nekem meg ők a haverjaim, akiket te hülyéknek tartasz! Milyen érdekes, téged többen tartanak hülyének, mint minket, tehát akkor ki is a hülye?

-Ha sok hülye összejön, akkor ez lesz belőle és nem beszélek veled tovább!

-Nem tudom mikor láttál utoljára borotvát, de szerintem több mint egy éve! Nem csodálkoznék, ha megtelepednének benne az atkák!

-Nem vagyok ilyen igénytelen, talán a te bőröd alatt lehetnek atkák! Amúgy meg nyáron nem volt szakállam, csak te nem voltál itt és nem láttad.

-Milyen kár, hogy lemaradtam róla. Hát, mikor elmentem áprilisban, akkor volt szakállad, visszajöttem októberben, akkor is volt. Akkor honnan tudhattam volna, hogy nyáron nem volt. Amúgy meg jó, hogy nem küldtem neked szülinapodra borotvát, pedig terveztem!

-Jobban is tetted, hogy nem küldtél, ne küldjél nekem semmit semmikor se!

-Ha ezt akarod, akkor tőlem nem kapsz semmit! De van egy ajánlatom! Akarsz közénk tartozni? Gondolom, te sem akarod azt, hogy kiutáljunk.

-Miért akarnám? De nem rajtam múlik!

-Vannak feltételek, de ezeket be kell tartani! Csak az lenne, hogy az irataid között átírod a születési hónapodat, a többi maradhat.

-Ilyet nem lehet csinálni!

-Dehogynem! Nem hallottál még okirat hamisításról?

-De ez bűncselekmény! Börtönbe fogok kerülni!

-Vállalom a kockázatot, hogy a cinkosod leszek és, ha lebuksz, akkor együtt megyünk a börtönbe.

-Ez baromság, ilyenbe nem megyek bele!

-Akkor utálni fogunk!

-Utáljatok, nem érdekel! Egy nagy baromság, amit kérsz!

-Végül is igazad van, az még nem fog változtatni a tényen, hogy egy nyári gyerek vagy!

-Hülyeség!

-Menj innen, te hajpántos!

-Ne hívj már így, van nevem!

-De az vagy! Egy kis hajpántos!

-Akkor nevezz így, leszarom!

Otthagyta a Nyár utálót, utána egy kis időre eltűnt. Olasz utáló őt kereste.

-Nem látta valaki Antoninit?

-Az előbb beszélgettem vele, nem tudom hová tűnt.

-Hát jó! Pedig most megint szekálni akartam!

-Van egy jó ötletem!

-Na?

-Veszünk neki egy rózsaszín masnis hajpántot! Na, mit szólsz hozzá?

-Ez jó ötlet, jól megszivatjuk ezt a kis hülyét!

Elmentek a boltba és egy arany, csillámporos hajpántot vettek, majd becsomagolták Antonininek.

-Szülinapjára, igaz, nagyon elkéstünk vele!

-A névnapja az októberben volt, talán azzal még nem annyira vagyunk elkésve.

-Komolyan? Ezt nem tudtam. Na, és hányadikán?

-Körülbelül 18-án. Na, akkor névnapjára megy!

-Oké!

Eltelt 1 óra, de még nem került elő. Bekopogtak a szobájába, hátha megint bezárkózott, de most nyitva volt az ajtó és nem volt bent senki.

-Itt sincs! Kérdezzük meg a Nestát!

Odamentek hozzá, épp a halas könyvet olvasta.

-Nem láttad a hajpántosat?

-Az ki?

-Te is tudod, ne játszd itt a hülyét.

-Nem láttam, nem vagyunk összenőve.

-Pedig mi azt hittük, hogy össze vagytok nőve! Bocsi akkor!

Odébb álltak és szét röhögték magukat. Majd később hazajött Antonini.

-Na itt van! Menjünk és hozd a csomagot!

Odamentek hozzá, de eléggé meglepődtek, amikor ránéztek Antoninire, ugyanis levágatta a haját.

-Hát ez nem lehet igaz! Te mit csináltál a hajaddal?

-Nem látjátok? Már nem leszek az a kis hajpántos többé! Nevezhettek most már úgy!

-Nem baj, fogadd el az ajándékunkat! Boldog névnapot utólag is!

-Ha borotva van benne, akkor el is vihetitek!

-Nem az van benne! Bontsd ki!

Majdnem elröhögték magukat.

-Valami marhaság lesz, hisz mindjárt megpukkadtok a nevetéstől!

-Lécci bontsd ki, esküszöm nem borotva! Ha az, akkor behúzhatsz nekem egyet!

-Oké, akkor beverheted a képem! Na, bontsd ki!

Antonini kibontotta az arany csillámporos hajpántot, valami ilyesmire számított, egy nagy baromságra.

-Azt hittétek, hogy hosszú a hajam és ki akartatok gúnyolni, de most leshettek! Ezt rendesen beszoptátok! Egyáltalán nem veszem már a szívemre a sok hülyeségeteket!

Hozzájuk vágta a hajpántot és a csomagolást is.

-De most miért nem veszed a poént?

-Mert tudom, hogy rosszindulatból csináltátok!

-Gondolj, amit akarsz! De van még egy lehetőséged, hogy közénk tartozhass!

-Hülyeségeket nem csinálok meg!

-Csak annyi, hogy eljársz a Valerij és a Mániás ember letagadós óráira.

-Az mi?

-Megtanítanak, hogyan tagadd le a születési dátumodat, vagy a helyedet!

-Ennek semmi értelme, magamtól is le tudom tagadni.

-Közénk akarsz tartozni vagy nem?

-Igen!

-Akkor járnod kell a letagadós órákra!

-Jólvan, akkor járni fogok!

Kicsit később valaki csöngetett.

-Nyitsd ki, te hajpántos!

-Hülyének fognak nézni, ha így hívsz!

Ment kinyitni az ajtót, egy idősebb férfi állt az ajtóban és maszkot viselt. A haja fekete volt.

-Jó napot! Miben segíthetek?

Kérdezte Antonini.

-Gondoltam osztogatom az autógrammokat! Kérsz te is?

-Maga egy híres ember? Én nem láttam még magát sehol!

Odajött Nyár utáló.

-Mi folyik itt? Ki ez az ember? Kihez jött?

-Bemutatköznék! Én vagyok Szexuális Bornóbű!

Nyár utáló ismerte, de Antonini nem.

-Az ki?

-Az egy ilyen celeb volt, aki mindent megszexuált! Ez bizonyára hamis, ugyanis az igazi Bornúbű 8 éve halott.

-Én vagyok az igazi! Nem haltam meg, csak elrendeltem a saját halálomat, hogy legenda legyek! Sikerült is!

-Te nem egy legenda vagy, hanem egy szánalmas alak! Most sem hiszem el, hogy te vagy az igazi, de azért gyere be, hogy röhöghessünk rajtad! De ugye karácsonykor nem akarod megszexuálni a trancsír bejglit?

-Nyugodjatok meg! Nem fogom!

Beengedték.

-Amúgy ez ki?

Kérdezte Antonini.

-Szexuális Bornóbű. Nem hallottál róla, 8 éve nagyon fel volt kapva, de a nyolcvanas években is. Megjárta már a dutyit is.

-Igen, bizony! 3 évet ültem a börtönben még a nyolcvanas években.

-És te ilyeneket engedsz be a házba?

-Igen, mert nagyon vicces. Halálra fogod magad röhögni! Én nagyon nagy rajongód voltam, Bornóbű!

-Örülök neki!

-Gyerekkorom óta imádlak!

-Én még mindig nem ismerem ezt az alakot! Ez valami színész vagy ki?

Szólt közbe Antonini, ekkor Bornobű felállt.

-Akkor most megismersz, fiacskám!

Elkezdett vetkőzni, végül teljesen meztelen lett. Bekapcsolta a zenét és szexuális táncokat nyomott, közben megszexuálta a széket. Utána a földön hempergett, a padlót is megszexuálta. Antonini már nem bírta, kikapcsolta a zenét.

-Ez egy baromság! Takarodj innen!

-Azt hittem rajongani fogsz értem!

-Szánalmas vagy! Ráadásul egy féreg is! Na, húzz innen!

Odajött Adam is a féreg szóra, mert régebben Antonini őt is leférgezte.

-Ki a féreg?

-Ez az alak itt! Ha láttad volna, mit csinál!

Szexuális Bornóbű elismételte Adamnek is, neki tetszett.

-Szerintem ez tök jó fej! Miért akarjátok kidobni?

-Csak az Antonini akarja kidobni, mert szerinte egy féreg!

-Mert az is! Nem veszitek észre? Ez rosszabb, mint a Jeffre Star!

-Akkor is itt marad, nem te döntöd el!

Adtak neki szobát. Antonini elújságolta Nestának, ő ismerte a Szexuális Bornóbűt.

-De az már halott! Valaki utánozni akarja! Mondd csak! Öreg volt vagy fiatal?

-Öreg, olyan hatvan lehet. Miért?

-Mert az igazi is kb annyi lenne. Most veszem észre, hogy levágattad a hajadat!

-Igen, mert ezek hajpántosnak hívtak! Nagyon idegesített!

-Ne hallgass másokra, de akkor is így sokkal jobb!

Tovább

kedd, 2012 október 30 14:39 Postolta: Lukino Hozzászólások: 0

Negyedik rész

Allegri hazudott Nestának.

-Szerinted én így beszélek bármelyik játékosommal is?

-Antonini ezt mondta nekem!

-Nem tudom mi baja van! El kell fogadnia a helyzetét, most a padon a helye! Ha meg nem tetszik valami, akkor el lehet menni, kedves Luca!

-Még hazudsz is!

-Ha ezt mondod! Szerintem most pihenj le, mert nagyon ideges vagy!

-De most edzés van!

-Akkor maradj itt és viselkedj! Nesta, te menj ki légy szíves!

Nesta már ott sem volt. Elkezdődött az edzés.

2012. október 27-én ismét volt meccs Milánóban. De Sciglio most nem volt bent a keretben, mert megbetegedett, ezért ő otthon maradt. Az első félidőben Antonini iszonyatosan szenvedett, főleg, mert nagyon görcsölt azon, hogy jól játsszon, most jobban, mint ahogy szokott. Most is az ellenkezőjét érte el.  Ráadásul többször is orrba vágták, ki is kellett mennie a pálya szélére, de ekkor még vissza tudott jönni. Utána már a lábát is megrugdosták, míg végül körülbelül a 40. percben lent maradt. Itt az ellenfél még bele is taposott a stoplijával, hogy vérzett a térde. De nem is ez fájt neki igazán. Le kellett vinni a pályáról, a pálya szélén le is feküdt, ahol ápolták a lábát. Közben annyira fájt neki, hogy az arcát a kezébe temette és közben lecserélték. Antonini már nem ment vissza a pályára, más lépett a helyére. Antonini combsérülést szenvedett és egy hónapig biztos nem játszhat, tehát a november neki bukta. Pedig előtte megfogadta, de már nem először, hogy bizonyítani fog azoknak, akik kritizálták őt.

Meccs után hazament mindenki, Antonini maga alatt volt, nem akart senkivel sem beszélni. Bekapcsolta a laptopot, de ez még rosszabbat tett a lelkivilágának, ugyanis a szurkolók örvendeztek, hogy ő megsérült. Ha kikerült az oldalra egy ezzel kapcsolatok hír, a forumokon és minden egyéb oldalon a kommentekben az volt olvasható, hogy ők igenis örülnek a sérülésének. Sőt, voltak olyanok is, akik nagyon durvákat írtak neki, például olyanokat, hogy legjobb lett volna, ha megáll a szíve, meg hogy tört volna ketté a lába és soha az életében nem játszhat már. Egyesek a halálát is kívánták. Ám előtte azt kívánták neki, hogy sérüljön meg és most sikerült is nekik. Most meg azt remélték, hogy több hónapos kihagyás vár rá, legalább 3-4 hónap, de még jobb lenne, ha 6 hónap. Kikapcsolta a gépet és sírásban tört ki, de előtte magára zárta az ajtót, hogy senki se tudja zavarni, főleg ne a Nyár utáló, nem volt most arra szüksége, hogy ő is bántsa. Azonban megint olyat hallott, amit nem kellett volna. Nyár utáló beszélgetett az Olasz utálóval.

-Tök jó, hogy megsérült az a kis nyomorult, legalább nem fogja rombolni a csapatot.

Nyár utáló kezdte el.

-Igazad van, tiszta béna volt ma is, összevissza szerencsétlenkedett, időnként már rám jött a röhögő görcs.

-Én is elnevettem magam! Meg mikor ötvenszer orrba vágták, az iszonyat nagy volt.

-Hát igen, tényleg vicces volt!

-Menjünk és zavarjuk! Röhögjük ki! Remélem jó súlyos a sérülése és sokáig nem fog játszani!

Odamentek az ajtaja elé, kopogtak, de nem kaptak választ.

-Bent vagy, Lukino?

Továbbra sem válaszolt, ezért rá akartak nyitni, de be volt zárva.

-Ez bezárta! Nincs is bent szerintem!

-Biztos, hogy bent van, csak magára zárta, pont ezért!

-Miért?

-Hogy ne mehessünk hozzá!

-Akkor most mit csinálunk?

-Hagyjuk békén! Holnap is lehet szekálni!

-De ha most békén hagyjuk, akkor azt látja, hogy használ, ha bezárjuk az ajtót és mindig ezt fogja csinálni!

-Gyere! Mondanom kell valamit!

Kicsit messzebb mentek, Nyár utáló sugdolózott, nehogy meghallja valaki.

-Az ablakon kell dörömbölni neki, azért nem akartam ott mondani, nehogy meghallja.

-Ez nagyon jó ötlet. Menjünk!

Felvettek kabátot, majd kimentek az udvarra. Nesta észrevette, hogy kabátban vannak.

-Hová mentek ti ilyen késő este?

-Kimegyünk cigizni, de minek kell megkérdezni? Te is kiszoktál menni!

-Jólvanna!

Nesta sejtette, hogy rosszban sántikálnak, ezért titokban utánuk ment, ő is felvette a kabátot.

Nyár utáló és Olasz utáló Antonini ablakát keresték, meg is találták.

-Ez lesz az!

Odaálltak, majd kopogtak, de semmi reakció.

-Bent van egyáltalán?

Kérdezted Olasz utáló.

-Igen, mikor rossz kedve van, mindig bezárja, és nem enged be senkit. Most is ez lehet. Mivel már elég késő van, lehetséges, hogy már alszik.

-Ébresszük fel!

Iszonyat hangosan dörömböltek, odajött Nesta.

-Ezért jöttetek ki, hogy zavarjátok?

-Te mit kémkedsz utánunk! Menj aludni!

-Nem hagyom, hogy bántsátok! Most rosszul van, hagyjátok pihenni!

-Húzzál már el innen, te idióta!

-Nem bánthatjátok!

Azért is tovább dörömböltek. Antonini felébredt rá, meg is ijedt, ezért kiment a szobából, az ajtót bezárta, majd elbújt Nesta szobájába, méghozzá a szekrénybe, így biztos nem találják meg.

Ott kint meg veszekedtek.

-Akkor is zaklatni fogjuk!

-De betörik az ablak és fizethettek! Meg akkor úgy is új szobát kap és ti fogjátok kifizetni!

Végül abbahagyták, bementek.

-Majd akkor holnap.

-Oké!

Nesta bement a szobájába, a szekrényből hangokat hallott, mintha mozogna odabent valami.

-Ez furcsa!

Benézett és akkor látta, hogy Antonini van a szekrényben, majdnem elnevette magát.

-Hát te itt vagy? Azt hittem alszol a szobádban! Jobban vagy már?

-Igen, teljesen jól vagyok!

Közben kimászott a szekrényből.

-Nem úgy nézel ki! Sírtál?

-Miért sírtam volna?

-Mert látszik a szemeden! Engem nem tudsz becsapni!

-Aludhatok veled? Azok a barmok nem hagynak békén. Először az ajtón dörömböltek, majd elmente, aztán végre elaludtam, és utána az ablakomat verték. Ekkor jöttem ki.

-Semmi baj, nem hagyom, hogy bántsanak! Fáj még a lábad?

Antonini befeküdt az ágyba.

-Elmegyek fürödni! Maradj itt!

-Most itt hagysz egyedül?

-Nem tudják, hogy itt vagy, de akkor maradj csöndben! Lekapcsolom a villanyt!

Nesta elment fürdeni, majd mikor visszajött, addigra Antonini már aludt. Lefeküdt mellé, majd ő is elaludt.

Reggel felébredtek. Nesta ezt kérdezte.

-Hogy aludtál itt?

-Jól.

-Fáj még a lábad?

-Igen! De miért örül ennek mindenki?

-Ne foglalkozz velük! Kegyetlenek, de vissza fog rájuk ütni, aki más fájdalmának örül!

-Könnyű mondani, hogy ne foglalkozzam velük! Te sem tudnád megcsinálni. Veled már történt ilyen? Téged már bántottak így?

-Így nem, de elhiszem, hogy nehéz neked. Öltözz fel és menjünk reggelizni.

-Én nem megyek, mert megint szekálni fognak.

-Ide meg nem zárhatod be magad, hogy ne lássanak. Gyere!

Átöltözött, majd kimentek a konyhába, ahol már mindannyian ott voltak, hogy reggelizzenek. Nyár utáló azonnal belekötött Antoninibe.

-Mi az? Hogy hogy nem haltál meg?

-Miért kellett volna meghalnom?

-Tegnap dörömböltünk az ajtódon és az ablakodon is, de mintha senki sem lett volna bent. Azt hittük, hogy öngyilkos lettél.

-Nem voltam bent a szobámban, nem itthon töltöttem az éjszakát, tehát fölöslegesen tettétek. Ha öngyilkos lettem volna, ünnepelnétek? Őszintén?

-Mindenkinek jobb lenne, ha te meghalnál! Piros napos ünnep lenne a naptárban a te halálod napja.

Nesta közbeszólt, már nem bírta ezt hallgatni.

-Elég legyen ebből? Nem tudom, hogy mondhatsz ilyet, de nincs annál undorítóbb dolog, hogy egy ember halálát megünnepled, és azt kívánod neki.

-Fogd be, nem a te halálodat kívánjuk és nem is a tiedet akarjuk megünnepelni!

-De ez akkor is undorító!

-Maradj csöndben, ha nem tudsz normálisan hozzászólni a dolgokhoz.

-Gyere, Antonini! Ne maradjunk ilyen rossz emberek között!

-Te akartál idejönni.

-Neked volt igazad, nem maradok férgek között.

Elmentek. Olasz utáló és Nyár utáló hangos nevetésben törtek ki. Mjöllby ezt mondta.

-Ti nem vagytok normálisak! Ez már durva volt!

-Ezt érdemli ez a kis senki!

-De ha meghal, akkor nem lesz kit szekálnotok! Erre nem gondoltatok?

-Nem is akarjuk, hogy meghaljon, csak jó, ha ilyeneket mondunk neki, mert ezzel meg tudjuk bántani.

-Értem, így már más.

-Hagy higgye azt, hogy a halálát kívánjuk.

-Ti tudjátok!

Nesta és Antonini készülődtek elmenni, már felvették a kabátot, de Nyár utáló megállította őket.

-Hová mentek?

-Egy kicsit levegőzni!

-Veletek tartok! Oké?

-Semmi szükség rá! Gyere, Antonini! Ne állj le vele egy percre se! Nem éri meg!

Elmentek, Nyár utáló követte őket. Nesta ezt mondta Antonininek.

-Ne nézz hátra!

-Kedvem lenne beverni a képébe!

-Ne csinálj verekedést, különben is meg vagy sérülve! Még egy meg nem hiányzik, ugye?

-Igazad van, de le se száll rólunk!

-A jövő héten megyek Rómába. Eljössz velem?

-Igen, legalább az a hülye nem zaklat majd.

-Ezért is érdemes eljönni a világ legszebb városába!

-Igen!

Nestára megint rájött az öt perc sok idő után.

-Róma az otthonom, de Milánó!

-Azt hittem már leszoktál erről.

-Erről nem lehet leszokni. Róma egy csodálatos város, majd meglátod, te is fogod érezni a hangulatát és a szellemiségét.

-Én már voltam Rómában, nem is egyszer. Nem tudom miért mondod ezt nekem.

-Érezted?

-Igen.

-Akkor jó!

Nyár utáló eléjük állt, most Nestához beszélt.

-Most őt fárasztod Rómával? Mindenkit kiakasztottál már vele! Csak azért hallgatja meg ezt a marhaságot, mert mindenki utálja őt.

Tovább

szerda, 2012 október 24 23:52 Postolta: Lukino Hozzászólások: 0

Harmadik rész

Ott tartottunk, hogy jött az Olasz utáló ember és az Antoninit kérdezgette a szokásos kérdéseivel.

-Én Rómában születtem! És te?

Nem tudtam mi értelme van ennek a kérdésnek, de azért válaszolt.

-Én Milánóban. Miért? Honnan ismerjük egymást?

-Sehonnan, csak tök jó, hogy olasz vagy!

Igazából utálta az olaszokat és nem Rómában született, hanem Moszkvában, de Antonini elhitte.

-Vannak még itt olaszok?

-Igen. Nesta és De Sciglio még rajtam kívül.

-Ők Rómában születettek?

-Csak a Nesta.

-Beszélhetek vele?

-Keresd meg, nem tudom, hol van!

Inkább nem akart vele beszélni, hanem odébb állt, majd később talán. Nyár utáló ezt mondta Olasz utálónak.

-Te téli arc vagy!

-Ezt meg hogy érted?

-Nem nyári arc, hanem téli arc!

-Ennek meg mi értelme van?

-Télen születtél?

-Majdnem! November 23.

-Belépsz a nyár utáló klubba?

-Nem utálom a nyarat. Mi értelme van ennek?

-Igazából a lényege az, hogy utálunk vele valakit és kikészítjük.

-Na és kit?

-Akivel az előbb beszéltél! Antonini a neve, de mi csak penészes makaróninak hívjuk.

-Azt én is utálom! Azt hazudtam neki, hogy Rómában születtem és bevette.

-Aha, igazából hol? És miért hazudtad azt neki?

-Mert így könnyebben bevallják az olaszok! Igazából orosz vagyok!

-Jól tetted, hogy átverted!

Nem sokkal később Antonini és De Sciglio mentek edzésre. Allegri ezt mondta.

-Most készülünk a következő meccsre! Nyernünk kell, mert a múltkor kikaptunk! Gondolkoztam azon is, hogy milyen felállásban küldjem pályára a csapatot, kik legyenek a kezdő emberek és már döntöttem az egyik poszton, ez már 100%, úgyhogy ezen nem fogok változtatni. Akarjátok, hogy elmondjam?

-Igen!

Felelték a többiek. Allegri tiszta ideg volt most és itt akarta levezetni a feszültséget.

-Te biztos, hogy a padon fogsz rohadni!

Mutatott Antoninire, iszonyatosan vadul és durván mondta.

-Így De Sciglionak biztos helye van a baloldalon.

-Ideges vagy rám?

Kérdezte Antonini, érezte, hogy vadul bánik vele.

-Nem, csak egy semmire kellő vagy, aki elesik a saját lábában és nagyon esetlen! Ezért kapunk ki folyton!

Antonini felháborodott.

-Miért beszélsz így velem? Eddig nem tetted! Utálsz engem?

-Jobban teszed, ha csöndben maradsz, mert annyit sem fogsz játszani, amennyit játszanál, ami azt jelenti, hogy egy hónapban pályára léphetsz kezdőként egyszer! De ha szerencséd van, akkor becseréllek valamikor!

Igazából esze ágában sem volt semmikor sem becserélni.

-De régen nem volt ez. Mondd meg az okát, miért utáltál meg!

-Itt senki sem követelheti, hogy játsszon! Én döntöm el, és ha azt mondom, hogy te a padon fogsz megrohadni, akkor úgy is lesz! Ez vonatkozik a többiekre is!

-De legalább elmondanád, miért utálsz és mi a gond velem!

-Ezt te is tudod és kezdelek unni! Takarodj a szemem elől, ma nem veszel részt az edzésen!

-Bocsánatot kérek!

-Takarodj! Nem akarlak látni!

-Hazamegyek akkor!

-Oda állsz a pálya szélére és figyelni foglak! Ott fogsz álli edzés végéig és nem ülhetsz le!

Kénytelen volt oda sétálni, a többiek meg elkezdték az edzést. Antonini egész végig a pálya szélén álldogált, csak a többiekkel együtt mehetett haza. De Sciglio otthon elmesélte Nyár utálónak, hogy Allegri mit csinált Antoninivel, hangosan nevettek ezen.

-A kis senkiházi! De megérdemelte ezt!

-Majd nevetni fogok, amikor a padon rohadni fog és arra vár, hogy becseréljék!

-Úgysem cserélik be!

-Hagy reménykedjen, kis hülye!

Antoninit a délután senki se látta, még Nesta is. Őt kereste épp. Mjöllbytől kérdezte meg.

-Nem láttad Antoninit?

-Nem! Én nem foglalkozom azzal a nyomorékkal! Nem tudom miért pocsékolod rá az idődet!

-Megkeresem!

Bekopogott a szobájába, választ nem kapott. Bízott benne, hogy megint a takaró alá bújt, de most senkit nem látott ott.

-Hol vagy? Itt vagy valahol?

Semmi válasz, a telefont sem vette fel. Kicsit később Nyár utáló megkérdezte Nestától, hogy miért ilyen ideges.

-Antonini eltűnt, a telefont sem veszi fel!

Nyár utáló nevetni kezdett.

-Ez nem vicces! Mi van, ha történt vele valami? Mit csináltatok megint vele, amiért eltűnt?

-Kérdezd De Scigliot, ő majd elmeséli mi történt vele az edzésen.

Nesta megkérdezte De Scigliotól is.

-Nem tudod, hol van Antonini?

-Edzés óta nem láttam.

-Mi történt vele? Nem tudod?

-Honnan tudnám?

-Az edzésen mi volt? Azt meséld el!

-Hát csak mondta Allegri, hogy nem lesz kezdő és erre Antonini begurult és veszekedni kezdett az edzővel.

Nesta ezt alig akarta elhinni, mert soha sem csinálta ezt.

-Ezt az Allegri hogyan adta tudtára?

-Normálisan.

-Ez furcsa! Soha sem csinálta ezt!

Igazából hazudott.

-Most ezt csinálta. Miért lepődsz meg rajta?

-Nem tudom. Allegri sem közölte vele edzésen, hogy nem lesz kezdő, csak meccs előtt, de Antonini nem reagált így.

-Hanem hogy szokott szerinted?

-Elfogadja és nem szól egy szót sem érte!

-Akkor most kikelt magából és ne tőlem kérdezd, hogy miért! Menj és keresd meg, én nem foglalkozom vele!

-Elég szomorú az, hogy ezzel a Nyár utálóval haverkodsz!

Nesta elment keresni, hátha megtalálja valahol az utcán. Estig járta az utcákat, de hiába, ezért hazament, és reménykedett abban, hogy már otthon van.

-Antonini hazajött?

Kérdezte a többiektől, akik már vacsoráztak. Nestának is meg volt tálalva.

-Nem tudjuk, de itt a vacsorád! Ülj le!

-Egy pillanat!

Indult Antonini szobája felé, de Nyár utáló lefogta.

-Gyere! Előbb eszel!

-De nem tudok addig enni, amíg elő nem kerül! Csak megnézem, hogy itt van-e.

-Mit aggódsz érte? Már nem 5 éves, tud magára vigyázni!

-Akkor is meg szeretném nézni!

-Jó, akkor nézd!

Nesta bekopogott hozzá, nem kapott választ, ezért benyitott. Felkapcsolta a villanyt, szerencsére ott volt, de már aludt.

-Hol voltál?

Nem válaszolt, inkább hagyta aludni, lement vacsorázni.

-Na ott van?

Kérdezte Nyár utáló.

-Szerencsére igen.

-Mondtam, hogy feleslegesen aggódtad szét magad!

-Rosszul bántok vele! Majd holnap beszélek vele!

Másnap reggel Nesta bement Antoninihez.

-Zavarlak? Alszol még?

-Gyere be!

Nesta leült az ágy mellé, majd ezt kérdezte.

-Hol voltál tegnap este? Mi ütött beléd? Miért vesztél össze Allegrivel?

-Inkább azt kérdezd, hogy belé mi ütött. Egyszer csak elkezdi vadul, hogy én a padon fogok megrohadni minden előzmény nélkül. Nem értettem miért beszél így velem, de amiért meg mertem kérdezni, ezért elküldött a pálya szélére, hogy ott nézzem végig az edzést állva! Olyanokat mondott, hogy egy semmire kellő vagyok és miattam kapunk ki folyton! Most ez normális?

Nesta ezt is alig tudta elhinni, De Sciglio egész mást mondott neki. Most akkor ki az, aki hazudik? Ez sem fog már kiderülni, talán, ha még Allegrivel beszél.

-Hát nem tudom! De Sciglio tegnap azt mondta, hogy Allegri rendesen beszélt veled, de te felháborodtál, hogy padoznod kell!

Antonini megint ideges lett, mert hazudoznak összevissza.

-És te neki hiszel? Tudod, hogy utálnak! Azért borultam ki, mert így beszélt velem! Nem tudom, mit gondolsz te rólam, azt hittem barátok vagyunk!

-Azok vagyunk! Én inkább neked hiszek, de ha megengeded, akkor beszélnék Allegrivel is. Majd akkor együtt elmehetünk az edzésre.

-Nem tudom. Szerinted menjek ma edzésre?

-Miért ne mennél? Így még akkor esélyt sem adsz magadnak!

-Érdekel ez valakit, úgy is mindenki utál! Legalább akkor megkímélem magam a szurkolók szidásaitól is.

-Ha igazat mondtál, akkor még jobban ki lesz rád akadva és a lelátón találhatod magadat!

-Nem mindegy hol koptatom a seggemet? Úgysem cserél be, akkor meg nem mindegy hol ülök? Akkor még át sem kell öltöznöm!

-Te tudod, de megint az lesz, ami 2011-ben volt. Januárban.

-Mi volt akkor? Ilyen nem volt még soha.

-Nem mentél be edzésre, mert el akartál menni! Emlékszel?

-Igen, bánom is, hogy akkor nem mentem el, de most januárban majd megteszem! Már nyáron meg kellett volna, és most nem lennénk itt.

-Tedd, amit jónak látsz! Én nem akarlak befolyásolni, de szerintem ma menj el mindenképp az edzésre. Majd beszélek Allegrivel, de csak akkor tudok segíteni, ha igazat mondtál.

-Nem igaz, hogy még mindig kételkedsz bennem!

-Dehogy kételkedem! Akkor eljössz, együtt beszélünk vele!

Délután indultak is. Antonini leszidta De Scigliot.

-Te miket hazudozol rólam összevissza?

-Mikor hazudtam, te idióta?

-Hogy Allegri rendesen beszélt velem, csak én akadtam ki, hogy padoznom kell.

-Ez így volt! Vagy tagadod?

-Hazug dög vagy!

Nesta rájuk szólt.

-Elég legyen, ne veszekedjetek!

-Itt vádolgat!

-Mert hazudozol!

Odaértek az edzésre, Nesta kérdőre vonta Allegrit, de az edző a képébe hazudott.

-Szerinted én így beszélek bármelyik játékosommal is?

-Antonini ezt mondta nekem!

-Nem tudom mi baja van! El kell fogadnia a helyzetét, most a padon a helye! Ha meg nem tetszik valami, akkor el lehet menni, kedves Luca!

-Még hazudsz is!

Tovább

kedd, 2012 október 23 20:23 Postolta: Lukino Hozzászólások: 0

Második rész

Vége lett a meccsnek, hazamentek. Nyár utáló azt tervezte, hogy meglepi Antoninit. Bebújt az ajtó mögé és megvárta, hogy kijön, és amikor ez megtörtént, ő észre sem vette Nyár utálót, aki elkezdett osonni óvatosan mögötte, majd mikor teljes csend lett, sehol senki, ekkor ráijesztett. Hatalmas üvöltött és szegény Antonini annyira megijedt, hogy szerencsétlen elesett a saját lábában és majdnem szívrohamot kapott.

-Te normális vagy?

Nyár utáló jót nevetett, tényleg viccesnek tartotta, amit csinált.

-Ezt most megkaptad! Akkor ma már nem is bántalak! Szia, otthon találkozunk!

-Nem akarsz elköltözni Skandináviába?

-Dehogy költözöm! Akkor nem tudlak halálra szekálni!

-De, amikor nyáron elmész, akkor sem tudsz, akkor bezzeg elmész!

-Igen, mert gyűlölöm a nyarat! Amúgy meg ott is utálok valakit.

-Amúgy hová mész?

-Argentína déli részére, ott több esély van a hóra, de volt, amikor Kanada északi részére jártam.

-Jólvan! Akkor azért mész oda, mert ott tél van, amikor itt nyár?

-Főleg azért, mert hivatalosan is, nem csak a hideg miatt.

-Értem! Akit ott utálsz, az melyik hónapban született?

-Amelyikben te!

-De hát ott az télnek számít. Nem igaz? Az ottaniaknak te vagy a nyári gyerek! Erre nem gondoltál még?

Nyár utáló egy kis idő lefagyott, hirtelen nem tudja, mit mondjon. Igaza volt Antonininek, és ezt ő is belátta, de nem szabad kimutatnia, nehogy még azt érezze, hogy sikerült beoltania.

-De tudják, hogy itteni vagyok, tehát télinek számítok ott is! Tehát ezt bebuktad kisapám!

-Akkor miért egy olyat utálsz ott, aki augusztusban született?

-Ehhez neked semmi közöd, nem kötelességem beszámolni a dolgaimról neked! Jobb, ha ehhez tartod magad! Otthon találkozunk, nem pazarolom tovább az időmet rád! Na, szia!

Nyár utáló odébb állt, Antonini megvárta, amíg elmegy, majd ő is távozott.

Otthon Nyár utáló bekapcsolta a gépét, Milan forumokat olvasott, meg persze a facebookot is. Ott megint szidták és gyalázták Antoninit, mint mindig. Ezt mondta Nestának.

-Hívd már ide Antoninit!

-Már lefeküdt aludni!

-És te aztán honnan tudod? Egésznap a seggében vagy?

-Nem, de kétlem, hogy beszélni szeretne veled.

-Csak valamit mutatni akarok neki! De, ha te nem, akkor majd én odaviszem neki, mert még az sincs, hogy nem akar idejönni.

Odavitte hozzá, bekopogott a szobájába, de választ nem kapott, de ő akkor is benyitott. Felkapcsolta a villanyt, akkor látta, hogy Antonini alszik, de nem érdekelte, felébresztette.

-Mutatok neked valamit!

-Nem látod, hogy már lefeküdtem? Különben sem érdekel a hülyeséged!

-De et most érdekelni fog! Ezt olvasd el!

Elé tette a laptopot.

-Ezt ismerem, és rohadtul nem érdekel ez a sok hülyeség! Na, menjél ki!

-Pedig jobb, ha komolyan veszed ezeket!

-Akkor már öngyilkos lettem volna, nem érdekel!

-Tudom, hogy legbelül bánt téged a dolog!

-Akkor rosszul tudod!

-Jól tudom, mert a múltkor is bőgtél a Nestának, hogy mi kizártunk téged! Ja és holnap ünnepeljük De Sciglio szülinapját, és most részt vehetsz, mert ő megengedi! De az enyémen ki leszel zárva, ebben biztos lehetsz!

-Nem nagyon izgat, hidd el!

-Tudom, hogy sírtál a múltkor!

-Nem igaz és most hagyj békén!

-Hallottunk mindent, azt is, hogy miket mondott neked a Nesta! Most erősnek akarod mutatni magad, de amint kimegyek, elkezdesz sírni!

-Nem fogok és szállj le rólam!

-Fogadjunk utálod a telet!

-És ha igen, akkor mi van? Szerintem nem vagyok vele egyedül!

-A nyarat se szereti mindenki, nehogy azt hidd!

-Nem érdekel, hagyjál már! Meg te úgy válogatod a barátaidat, hogy ki melyik hónapban született és ezért vagy nevetséges!

-Te meg egy kislány! Na, mentem, majd reggel folytatjuk!

Nyár utáló távozott. Nem sokára ő is lefeküdt aludni, majd ezt álmodta:

Kitavaszodott, tehát már április van, ilyenkor utazik el egy olyan helyre, ahol közeledik a tél. Jelenlegi törzs helye Argentína déli része volt. Összecsomagolt, de valaki benyitott hozzá.

-Ki merészel bejönni a szobámba kopogás nélkül?

Antonini volt az, Nyár utáló hátrafordult és nagyon ideges lett.

-Neked meg főleg nem megengedett!

-Végre elmész! Fél évig nem bámulnom az undorító képedet, de meglepetésben lesz részed!

-Én is mondhatnám ugyanezt, mert nem bírom elviselni azt a nyárias képedet! Mit takar az, hogy meglepetésben lesz részem?

-Majd meglátod! A meglepetést nem árulhatom el!

-Na inkább menj! Ne idegesíts fel utazás előtt!

Arrébb lökte, Antonini kiment. Másnap indult a gépe, végre nem kell Antoninit elviselnie. De viszont ott van az a másik, akit utál: Izabella.

Mikor megérkezett, üdvözölte az ottani barátait.

-Na végre itt vagy, haver!

-Sziasztok! De vártam már, hogy leteljen az itteni nyár és újra itt lehessek köztetek!

-Amúgy hol szeretsz jobban lenni? Itt vagy ott?

-Igazából ott az otthonom, de az az Antonini ki tud idegelni! Akkor inkább Izabella!

Augusztus 4-én reggel Nyár utáló arra ébred, hogy Antonini a szobájában ácsorog. Meglepődött és ideges is lett, hogy hogyan került ide.

-Te mit a fenét keresel itt? Hogy találtad meg a címemet?

-Az csak rám tartozik, mondtam, hogy meglepetésben lesz részed!

-Képes voltál a nyárból a télbe jönni csak ezért?

-Nem számít, mert meg akarlak leckéztetni, érted?

-Nem szokatlan a szülinapodon nagy kabátban lenni és havat látni?

-Nekem mindegy, melyik évszakban ünneplem a szülinapomat, nem úgy mint neked!

-És most mire készülsz?

-Nem fogom az orrodra kötni, na, szia! Mentem ki szánkózni!

-Menjél, te kisgyerek!

Nyár utáló is felöltözött, kiment reggelizni.

-Mi a baj, Nyár utáló?

-Nem fogjátok elhinni ki jött ide!

-Ki?

-Az a bugyuta Antonini! Ma van a szülinapja! Ki akarjátok készíteni!

-De, ha ma van a szülinapja, akkor ez egy téli gyerek. Nem gondolod?

-De ott nyár van és olyan nyárias feje van, majd meglátjátok! Most kiment szánkózni!

Röhögött egyet.

-Hány éves ez?

-30.

Kicsit később vissza is jött, behozta a havat a házba.

-Ott van valaki! Ő az Antonini?

Nyár utáló odanézett.

-Ki más lenne? Kössünk belé!

-Jó!

Odamentek hozzá kötekedni.

-Na mi van te nyári arc?

Nyár utáló kezdte el.

-Ki a nyári arc?

-Te! Ki más?

-Nekem ma van a szülinapom és most tél van! Neked mikor is van.

-Január 15.

-De az itt nyárnak számít. Akkor is itt a nyári gyerek?

-Jólvan, nem érdekel a hülyeséged! Az számít hol születtél. Igaz, haverok?

-Igen, így van!

-Tehát ezt most bebuktad, Luca Antonini!

-Ismerkedj meg Izabellával, biztos ó barátok lennétek!

-Ki az az Izabella?

-Akit utálunk!

-Rendben, szívesen megismerem!

Aztán nem sokkal később bemutatták neki Izabellát és kettesben hagyták őket beszélgetni.

-Téged miért utálnak itt?

Kérdezte Antonini.

-Mert ez az idióta nyár utáló klubot csinált, mikor ő született nyáron.

-Hát igen, itt január az nyár. Igaz?

-Ez így van.

-Égessük be ezt az idiótát.

-Hogyan akarod?

-Hát a klubjával! Nyár utáló klubot csinál és az olyanok ki vannak tiltva, akik nyáron születtek. Viszont arra nem gondolt, hogy ez a gondolkozás csak nálunk érvényes, ahol most nyár van, itt minden fordítva van. Tehát ez azt jelenti, hogy ő nyári gyereknek számít itt, mert a január itt nyár, nálunk tél. Ennek az idiótának nem jutott ez az eszébe.

-Milyen igazad van! Égessük is be és megnézheti magát.

Kicsit később odamentek a klubhoz és Antonini elkezdte mondani, amit szeretett volna, így hát Nyár utáló nagyon be fog égni.

-Mondani szeretnék valamit erről az emberről!

Nyár utálóra mutatott, aki ideges is lett.

-Ne figyeljetek erre a nyári arcra!

-Ezzel a klubbal csak magadat járatod le, mivel a január itt nyárnak számít, tehát a nyári arc az inkább te vagy itt és nem én!

-Az is számít, hogy ki hol született, tehát nyári arc vagy én meg téli arc! Ezt beszoptad!

-De amikor megszülettél, itt nyár volt és nekik ez a természetes! Tehát beégtél!

-Inkább te égtél be!

A többiek ezt mondták, mert úgy látták, igaza van Antonininek.

-Igaza van a nyári arcnak, vagyis csak idézőjelben az! Mert az igazi nyári arc az te vagy a januári születéseddel! Most inkább téged fogunk utálni!

Kidobták a Nyár utálót a klubból és este megünnepelték Antonini szülinapját és őt meg bezárták a szobába.

-Ezt nem hiszem el, bezártak engem és ők meg ott ünnepelnek! Átkozott Antonini!

Reggel felébredt és akkor döbbent rá, hogy csak álom volt. Azt gondolta, hogy tudott ilyen baromságot álmodni. Antonini soha az életbe nem fog odamenni hozzá, mivel azt sem tudja, hol van, meg hát az ilyen nyári arcok nem szívesen mennek a nyárból a télbe.

-Úristen, ekkora marhaságot álmodni!

A reggelinél ismét elkezdte szekálni Antoninit, most ezt kérdezte tőle.

-Te már szánkóztál a szülinapodon?

-Direkt kérdezed meg! Te is tudod a választ!

-És szeretnél?

-Leszállnál rólam? Unom már ezt!

-Te nyári arc! Soha nem fogsz látni havat a szülinapodon!

-Nem is akarok! Neked miért jó, hogy ezt csinálod?

-Nem bírom a nyári arcokat!

Valaki csöngetett, egy olyan ember volt, aki utálja az olaszokat. Mjöllby engedte be. Körülnézett, kinézett magának valakit, és elkezdett kérdezősködni. Antonini volt a kiszemeltje.

-Én Rómában születtem! És te?

Nem tudta mi értelme van ennek a kérdésnek, de azért válaszolt.

-Én Milánóban. Miért? Amúgy meg honnan ismerjük egymást.

-Sehonnan. Tehát olasz vagy!

-Igen, de te is!

-Az fasza!

Tovább

vasárnap, 2012 október 21 11:42 Postolta: Lukino Hozzászólások: 0

Első rész

Egy házban laktak egy páran, köztük a Nyár utáló is, aki mindig csak egy valakit utált, egy olyan személyt, aki nyáron született. Áprilisban elmegy és csak októberben jön haza, ezt a fél évet egy olyan helyen tölti, ahol tél van. A következő fél évet otthon, amikor ott van tél. Most október van, Nyár utáló ma érkezik haza. A repülőtérre mindig kimegy elé valaki. A házban most ők laktak: Mániás ember, Mjöllby, Valerij, Alekszandr, De Sciglio, Antonini, Nesta, Chantal, Adam Lambert, Tomika, Jeffre Star, Neil és persze Nyár utáló októbertől áprilisig. Mjöllby ment érte a replülőtérre.

-Hello! Na mizu?

-Szia! Végre itt vagy! Unalmas volt nélküled a ház!

-Gondolom nem mindenkinek hiányoztam.

-Hát azt gondolom! Továbbra is Antoninit akarod utálni?

-Ez csak természetes! Azon gondolkoztam, hogy csinálnék egy nyár utáló klubot.

-Az remek ötlet lenne, ha nem gond, akkor csatlakoznék!

-Ez természetes, mindenki beléphet, aki október és április között született.

-Okés!

Majd megérkeztek, nagy bulit csaptak Nyár utáló megérkezésére. Alekszandr és Mániás ember elmentek ketten egy kirándulásra egy hónapra, ők nem voltak ott. Mivel erről tudtak, ezért azt tervezték, hogy Antoninit bezárják az ünnepség alatt. Neki nem szóltak, csak amikor épp a szobájában volt, akkor rázárták az ajtót. Csak azt vette észre, hogy be van zárva.

-Ki zárt be? Engedjen ki azonnal, aki ezt csinálta!

Nem válaszolt neki senki. Közben Mjöllby és Nyár utáló megérkeztek, addigra minden elő volt készítve.

-Na megérkeztem!

-Szia! Már vártunk! Nagy bulit csapunk ma!

Bekapcsolták a zenét, ezt Antonini is hallotta, azonban hiába dörömbölt az ajtón, senki se reagált rá. Szerencséjére erkélyes szobája volt, talált a szekrényben egy kötelet, azt odakötözte az erkélyre, majd lelógatta, így le tudott rajta mászni. Mikor ez megvolt, akkor bement, leszidni a többieket.

-Mi az, hogy engem bezártok, és kihagytok a buliból?

-Te hogy szabadultál ki?

-Nem mindegy? Lényeg, hogy itt vagyok!

Nyár utáló ezt mondta.

-Ezt a bulit a tiszteletemre csinálták és te egy nem kívánt személy vagy, tehát takarodjál! Menj, ahová akarsz, csak ne itt rontsd a levegőt.

-Itt fogok maradni, akár tetszik, akár nem!

-Akkor erőszakkal dobunk ki. Mi többen vagyunk, tehát garantáltan az ajtón kívül leszel!

-Akkor mondjátok el, mi bajotok van velem!

-Csak annyi, hogy egy kis seggfej vagy meg egy agyalágyult!

-Valami normális indokot mondjatok!

-Takarodjál már, rabolod az időnket!

Kitették ajtón kívülre, majd bezárták. Aztán Nesta felpattant és magára kapta a kabátját.

-Te meg hová mész?

-Kimegyek cigizni!

-Menj akkor, dörömbölj, ha végeztél és mondd, hogy te vagy!

Kiengedték a Nestát, igazából nem cigizni akart, hanem Antonini után menni. Utol is érte.

-Mit akarsz? Bulizz a többiekkel!

-Nekem ilyen áron nincs kedvem, ha egy valakit kizárnak. Én sem tudom, miért utálnak téged!

-Én tudom, a hülye Nyár utáló miatt.

Eltelt egy hét, Nyár utáló megalapította a nyár a utáló klubot, mindenki belépett, kivéve Nesta, na meg persze Antonini. Nestát kényszeríteni akarták.

-Miért kell nekem ebbe a szarba belépni?

-Mert október és április között születtél, és akkor kötelező, a következő fél évben születetteknek meg tilos. Azért nem akarsz belépni, mert azzal a kis nyomorulttal akarsz lenni.

-És akkor mi van? Nekem a barátom és nem nyomorult.

-Nem fog veled halazni, mi meg halaznánk veled.

-De amikor halazni akarok, akkor szívesen segít nekem, tehát ez nem jött össze.

-Mondhatod, hogy Róma az otthonod, de Milánó.

-Már leszoktam erről a hülyeségről.

-Akkor is lépj be és ne azzal a senkivel lógjál!

-És ha mindkettőtökkel leszek? Vele is meg veletek is. Úgy nem jó?

-De! Lépj be!

Igazából nem akarták, hogy vele legyen, de máshogy meg nem hajlandó belépni. Be is léptették a klubba.

Nem sokkal később odajött Antonini.

-Ti nem vagytok normálisak!

-Mi legalább nem nyáron születtünk, el lehet takarodni innen!

De Sciglio ezt mondta.

-Ne felejtsd el, szombaton meccs lesz Rómában.

-Nem felejtettem el!

-Amúgy balhátvédként is nagyon jól érzem magam és úgy látszik Allegri megbízik bennem.

-Ezerszer elmondtad!

-Bánt ez téged, ugye?

-Én tiszteletben tartom az edző döntését.

Igazából rosszul esett neki, hogy ő már nem játszhat, de nem tette szóvá.

-Te tudod!

-Éljetek csak klub életet, én mentem!

El is ment, ekkor nevetésben tört ki mindenki, kivéve Nesta. Megkérdezte, hogy mi olyan vicces.

-Min nevettek olyan jól?

-Hallottátok mit mondott? De Sciglio, jól tetted, hogy ilyeneket mondtál neki.

-Én vagyok az új Maldini, ő ezt nem tudja sajnos.

-Várom már szombaton a meccset, hogy lássam, ahogy a padon megrohad és te játszol a helyén.

-Én is már várom!

-A padon fog megpenészedni, oda rohad!

Nevettek, Nesta ezt nem hagyta szó nélkül.

-Befognátok, ti idióta seggfejek! Hogy mondhattok ilyet a háta mögött! Mondjátok a szemébe, ti szar emberek!

-Te fogd vissza magad, római hal!

-Undorító, amit csináltok!

-Gyere majd el Rómába a meccsre!

-Hála Istennek nem játszom már ebben a megrontott csapatban, az én időmben minden más volt, nem volt az, hogy a másiknak akarunk keresztbetenni. Ezért is mentem el, mert az utóbbi időben már ez ment.

Adam ezt mondta.

-Most arra célzol, hogy az Antoninit mindenki utálja?

-Nem csak arra. Nem akarok erről beszélni.

Elment. A többiek kibeszélték.

-Most megy a kis hülyéhez! Menjünk és hallgassuk ki őket.

Odaálltak a szobája ajtaja elé. Nesta bement hozzá és látta, hogy a takaró alatt van.

-Zavarok?

Nem válaszolt, ezért odasétált hozzá.

-Mi a baj? Nem akarsz látni?

Nesta leszedte a fejéről a takarót, ezért Antonini a párnával takarta az arcát.

-Miért nem nézel rám? Mi a baj? Ne törődj velük, nagyon buták, de majd az Isten megbünteti őket.

Antonini sírt és ezt Nesta is látta rajta.

-Elegem van belőlük! Miért pont engem utálnak!

-Mondok neked valamit! Figyelj rám jól! De ezt most ne mondd el senkinek.

Azonban fogalmuk sem volt, hogy a többiek ott hallgatóznak az ajtóban. Nesta elkezdte a mondandóját.

-Ne mutasd ki, hogy bánt ez téged, próbáld erősnek mutatni magad!

-Azt csinálom, de akkor is bántanak folyton! Meg szerinted ez miért utálja a nyarat?

-Nem tudom.

-Biztos miattam.

-Dehogyis, mikor te nem voltál itt, már akkor is utálta, nem miattad.

-Szerinted mit csináljak? Olyan idegesítőek!

-Nem tudok többet mondani neked, ezt a tanácsot fogadd meg, ja és ne állj le velük, nézd őket levegőnek, akármit mondanak. Elhiszem, hogy nehéz, de akkor felidegesíted őket, és meg fogják unni, ha azt látják, hogy téged nem érdekel, csináld csak a dolgod és zárd ki teljesen őket.

-Jólvan, megpróbálom!

Odakint ők mindent hallottak és megbeszélték, hogy annál jobban idegesíteni meg bántani fogják, mert tudják, hogy ilyenkor elvonul sírni. Nesta még folytatta a mondókáját.

-De ha bármi gondod van, akkor hozzám nyugodtan fordulhatsz és velem megbeszélheted a dolgaidat.

-Köszi, te rendes vagy hozzám.

Eljött a szombat, a meccs. 2012. október 20, ezen kívül De Sciglio ma ünnepli a 20. születésnapját. Mindannyian elutaztak Rómába, vettek jegyet a meccsre, Nesta is jött. Az elmúlt években mindig a pályán volt ilyenkor a Lazio ellen, viszont a drukkerek állandóan kifütyülték, mert 2002-ben elhagyta a csapatot, és a szurkolók nem hittek neki, hogy a csapat anyagi helyzete miatt távozott a Milanhoz, azóta is kifütyülik, mert ő mindig a szívére vette 10 év után is. Ennek is már vége, mert már nem játszik a Milanban és így nem kell az imádott csapata ellen játszania. Most viszont nem tudta eldönteni kinek drukkoljon, a Lazio a gyerekkori csapata volt, a nevelőegyesülete, a Milanban meg a régi társai voltak, akik ott maradtak. Nyár utáló meg is kérdezte tőle.

-Nesta, te kinek drukkolsz most?

-Szerinted?

-Milannak.

-Akkor meg miért kérdezed?

-Hát a Lazio a gyerekkori szerelmed!

-Jó, inkább hagyjuk!

-Oké!

Hamarosan kezdődött a meccs, mindenki arra számított, hogy De Sciglio játszik majd és Antonini padozik, azonban most fordítva volt. Nesta örült, a többiek meg idegesek voltak.

-Ez hogy lehet? Miért az a kis nyomorult?

-Én sem értem, pedig De Sciglionak szülinapja van ma!

-Bezzeg az a kis szarházi játszhatott a szülinapján!

Nesta rájuk szólt.

-Álljatok már le!

-Nem, ez felháborító!

-Mi az, ami felháborító?

Közben ment a meccs, Antonini a kapu elé került, de begörcsölt és elesett a saját lábában. Mindenki a fejét fogta.

-Úristen, hogy lehet valaki ennyire két ballábas?

Aztán a második félidőben valaki feldobta magát és beszólt a bírónak, hogy Antonini felrúgta erre ő begurult, mert fél, hogy 11-es lesz, ezért összeveszett az ellenféllel. Mindketten sárga lapot kaptak. Nyár utáló bosszankodott.

-Most mit keménykedik az a kis görcs! Egy pofonnal simán el lehetett volna rendezni, a bíró helyében ezt tettem volna!

Nesta már nem bírta, hogy Nyár utáló folyton Antoninit szidja.

-Fogd már be, mást nem is tudsz mondani!

-De olyan idegesítő, otthon meg fogom verni!

-Én meg téged!

Tovább