kedd, 2012 december 25 11:22 Postolta: Lukino Hozzászólások: 0

Hetedik rész

Antonini hétfőn ment is az első órára, azonban közben megbánta, mert unalmasnak tartotta, ráadásul az oktató ilyen viccesen beszélt és elkezdett rajta nevetni. Az öreg rászólt.

-Mi olyan mulatságos, fiatalember?

-Semmi, már abbahagytam!

-Tudja, ez itt nem középiskola! Itt nem kamaszok vannak! 30 évesen már megtanulhatott volna viselkedni.

Antonini kikelt magából.

-Miért beszél velem így?

-Egyszercsak elkezd nevetni, miközben tartom az órát? Ez nem játszótér! Otthon játsszon a gyerekeivel, gondolom még kicsik! Most viszont folytatnám és nem szeretném, ha bárki is belenevetne az órámba! Ennyivel megtisztelhetnének, főleg a fiatalabbak, hisz már 76 éves vagyok.

Az oktató sem volt angol. Francia állampolgár volt, de magyar, azonban előbb tartotta magát még osztráknak is, mint magyarnak. Imádta az osztrákokat, de a németeket is. Ezek mellett milliomos és nagyra tartja magát, azt gondolja magáról, hogy ő nagyon bölcs és mindent tud. Ráadásul a beszéde is röhejes volt, de nem vette magát észre.

-Bocsánatot kérek, többé nem fordul elő!

Antonini elszégyelte magát.

-Semmi gond, akkor folytatom!

Mikor a feléhez érte, akkor következett a szünet, ekkor az oktató elment a dolgára, de bárki elmehetett, ahová csak akart, de időre vissza kellett érni. Néhányan el is mentek, de voltak olyanok is, akik ott maradtak. Antonini maradt, nem ismert még senkit. Senki nem szólt hozzá, inkább csak hallgatta, hogy a többiek miről beszélgetnek. Az egyik csoport elkezdett a hatvanas-hetvenes évekről beszélni, nosztalgiáztak, hogy mik voltak akkor. Ehhez nem tudott hozzászólni, mert meg sem született még akkor. A másik csoport meg arról beszél, hogy amikor ők katonák voltak, mi történt velük akkor. Ez sem az ő témája volt, mert az ő korosztályának már nem nagyon volt ilyen. Inkább csöndben maradt, nem érezte jól magát, ez nem az ő társasága, alig várta, hogy elmehessen innen. Szünet után az oktató visszajött, majd mikor vége lett, mindenki elment. Antonini hazament, majd beült egy luxusétterembe, azt akarta, hogy észrevegyék. Ott volt a jó pasi is, ő egy modell csajjal ebédelt. Antonini folyamatosan őket nézte, ezért jó pasi beszólt neki.

-Mi van? Mit bámulsz? Nem tudsz felszedni magadnak egy jó csajt és irigykedsz?

Antonini nem szólt vissza neki, inkább nem nézett többé oda. Jó pasi és a csaj beszélgettek.

-Nahát! Most hirtelen nem bámul minket! Hatásos volt, amit mondtam neki!

-Pedig olyan jóképű!

Egy szőke szilikon mellű nő volt. Jó pasi ideges lett, amiért ezt mondta.

-Mi az, hogy jóképű?

-Úgy, ahogy mondom!

A csaj felállt, majd odasétált Antoninihez.

-Biztos, hogy milliomos!

-Én is az vagyok, oda ne menj hozzá!

De faképnél hagyta jó pasit, az meg ott bosszankodott magában, ilyen még nem történt vele, mindig az ellenkezője volt, hogy a csajok hagyták ott miatta a pasijukat, most átérezte az ő helyzetüket, megtudta mit is érezhettek azok a férfiak.

-Szia!

Köszönt neki a csaj, Antonini nem is számított erre, zavarba jött.

-Szia!

Folyamatosan az orrához nyúlt, főleg olyankor szokta, amikorr zavarban van, de amúgy is, ez ösztönből jön neki.

-Leülhetek melléd?

-Ha akarsz!

-Meghívsz egy ebádre?

-Hát persze!

Odahívta a pincért, a csaj rendelt. Nem sokára hozták is, közben meg a jó pasi lelépett. Antonini a csajjal ebédelt, egyáltalán nem tetszett neki, de nem akarta elküldeni.

-Eljössz ma velem bulizni? Olyan jó lenne veled mutatkozni!

-Ha akarod!

Igazából semmi kedve nem volt vele elmenni. Megbeszélték mikor és hol találkoznak, meg telefonszámot is cseréltek.

-Majd találkozunk!

Ebéd után elhagyták az éttermet, Antonini örült, hogy megszabadult a csajtól, csak az estét nem nem várta, mert akkor megint vele kell lennie. Tartotta a szavát, elment a megbeszélt helyre. A csaj már ott várt rá.

-Szia, már azt hittem nem is jössz!

-Én tartom a szavam!

-Akkor jó!

A csaj döntötte el hová menjenek, egy vad buliban kötöttek  ki, ahol senkinek nem volt gátlása és a többsége meg halál részeg volt. Antonininek nem tetszett ez a hely.

-Nem akarsz máshová menni?

Üvöltözni kellett a hangos zene miatt, tiszta cigi füst volt az egész helység.

-Ez a kedvenc helyem, érezzük jól magunkat!

A csaj elment inni és táncolni, fogott magának egy másik pasit, Antonini meg csak nézte.

-Bocsi, utána visszajövök hozzád! Várj meg!

Antonini inkább azonnal lelépett, nem bírta ezt tovább, és a csajt se.

-Végre megszabadultam tőle.

De nem volt sokáig nyugalomban, ugyanis 10 perc múlva elkezdett csörögni a telefonja, ki más lett volna, így azonnal kinyomta, majd küldött neki egy SMS-t: „Kopj le rólam, hallani sem akarok felőled, te könnyűvérű nőcske”

A csaj csak nézte, nem is érdekelte annyira, hiszen annyi férfi van a világon.

Szerdán délután megint be kellett mennie az oktatásra, most gyakorlat lesz, tehát reménykedett benne, hogy most nem lesz olyan unalmas. A teremben várták az oktatót, meg is jött időre. Precíznek képzelte magát.

-Na, pontos voltam?

Kérdezte nagyon büszkén, mindenki azt mondta, hogy igen.

-Milyen precíz vagyok!

Antonini nem bírta a stílusát.

-Ma gyakorlat lesz, tehát ki is próbáljuk azokat, amiket eddig tanultunk. Most gyakorolunk, hogyan kell viselkedni egy hölggyel.

Hatvan év körüli öregasszonyok jöttek be. Ezek nagyon pletykásak voltak. Az oktató ezt mondta nekik.

-Hölgyeim! Válasszanak maguknak egy úriembert!

Mindenki Antoninit akarta, ezért össze is vesztek.

-Engem választ majd!

-Dehogyis, mert engem!

Szegény Antoninit nagyon szétszedték az öregasszonyok. Ő nem szólt semmit, mert tehetetlen volt és ilyenkor zavarban is volt, mint mindig. Ilyenkor folyamatosan az orrához nyúlt. Az oktató már nem bírta ezt nézni.

-Elég legyen ebből! Mindenkinek egy partner jut, hölgyeim! Ha nem tudnak megegyezni, akkor majd én kiosztom!

Otthon edzésen is hiányolták Antoninit, Allegri De Scigliot kérdezte meg.

-Luca Antoniniről nem tudsz semmit sem?

-Csak azt tudom, hogy elment minden szó nélkül, senkinek se szólt semmit!

-Pedig direkt meg lett neki mondva, hogy meg kell várnia a januárt.

-Jó, én erről nem tehetek!

-Majd kap a fejére, ha vissza jön.

Otthon Nyár utáló Nesta szobájában kutatott, hátha talál valamit, amiből esetleg megtudhatja hová ment Antonini. Meg találta a búcsú levelet a fiók mélyén, de ebből nem sok mindent tudott meg, így hát visszatette a helyére. Már csak Nesta telefonjában kéne kutatni, hátha már el van mentve neki az új száma. Na, majd később.

A tanfolyamon meg ez történt addig:

Az oktató ezt mondta Antonininek.

-Maga üljön le oda egy kicsit!

Le ült, majd el is kezdték a gyakorlást. Szegény Antonini meg csak nézte, nem szólt neki az oktató, hogy jöjjön, miközben az egyik asszonynak nem volt párja. Azonban most elhatározta, hogy nem lesz olyan kis félénk, tehát mindenképpen szólnia kell, ha nem akar egésznap csendesen ott ülni.

-Bocsánat, de engem elfelejtett!

Akkor kapott észbe az öreg.

-Jaj, ne haragudjon! Teljesen el vagyok foglalva! Na,akkor jöjjön,itt a partnere!

Oda is sétált az asszonyhoz.

-Szép napot!

-Szia!

Iszonyat nyávogósan mondta, ráadásul agyon volt sminkelve és azt képzelte magáról, hogy fiatal, úgy is öltözködött. Antonininek elment tőle a kedve, de az asszony örült a fiúnak.

-Akkor az első feladat az lesz, hogy amikor belépünk egy étterembe, mit kell tennünk.

-Oké!

Mentek az ajtó felé, közben az oktató mondta hogyan csinálják.

-A hölgyet előre kell engedni, ki kell neki nyitni az ajtót, és megvárni, hogy átlépje a küszöböt. Utána becsukni az ajtót, majd megkeresni a megfelelő asztalt. Ha ez megvolt, akkor kitolni a széket a hölgy számára és megvárni, amíg leül. Utána foglalhatunk csak helyet.

Közben csinálták is.

-Majd fizetésnél természetesen mi fizetjük a számlát, mert nekünk kell meghívni a hölgyet! Ezt sokszor gyakorolják el.

Egy darabig mindenki csinálta. Addig az asszony így szólt Antoninihez.

-Hány éves vagy?

-Harminc.

-Nem akarod megkérni a kezemet és feleségül venni?

Antonini csak nézett, inkább a halált választaná.

-Inkább folytassuk.

-Nagyon jó feleség voltam! Neked is az lennék! Két éve vagyok özvegy. Szerinted hány éves vagyok?

-Nem tudom.

-Tippelj.

-Kétszer annyi, mint én.

-Már közelebb vagyok a hetvenhez, már 68 vagyok. Ugye, hogy nem nézek ki annyinak.

-Hát nem.

Akkor is egy nagy banyának tartotta.

-Tudod hány éves a lányom?

-Nem.

-Tippelj!

-Negyven?

-Negyvenöt. Na mit szólsz ehhez?

-Csodálatos.

-Nem akarod, hogy a feleséged legyek?

-Nem, mert a lányod is öregebb nálam.

-De büszkélkedni akarok, hogy nekem milyen fiatal férjem van!

Összevissza nyávogott, már nem lehetett elviselni.

-De az nevetséges lenne, a lányod is kinevetne minket.

-Inkább büszke lenne rám.

-Mindenki rajtam röhögne, különben sem ismerlek!

-Majd megismerjük egymást, hívj randira!

-Majd meglátjuk!